NAGYON BOLDOG 4. SZÜLINAPOT KÍVÁNUNK KISEMBER!!!!
LEGYEN AZ ÉLETED CSUPA CSODA, CSUPA NEVETÉS ÉS KACAGÁS.
NAGYON SZERETÜNK: APA ÉS ANYA
Ilyen vagyok most:
Dédiéknél:
A játszóban pedig zebraként:
Jól vagyunk.
Bővebben: vagyogatunk!
Hétfőn kezdem a 4. hetet ovi nélkül.
Volt egy klassz hörghurutom, ami 2 hétig tartott. Majd 4 napos gyógyultság után hétfőn ovi. Délután azzal fogadták anyát, hogy a délutáni alváskor olyan köhögés jött rám, hogy hánytam tőle. kedden apa itthon volt velem, délután doki, kezdődő hörghurut. HURRÁ! A doktornéni úgy döntött, hogy maradjak itthon, mivel 13-án úgyis megyünk allergiológiára. Utánna menjünk vissza.
Azért azt hozzá tennénk, hogy az oviban nem túl gyakran van ágynemű csere. Aug. 24-én vittük be tisztán, de azóta dem kapzuk mosásra. És tavaly is kb. 4* kellett ágyneműt mosni egész évben. Szóval anya elképzeéhetőnek tartja azt is, hogy 2 hét otthonlét után elég poros volt az ágyneműm ahhoz, hogy köhögjek tőle.
Voltunk cardiológián is, mert a műtét előtt az altatós doktornéni szívzörejt hallott nálam. Volt nagy aggódás, meg minden, de hál'istennek nem nagy a baj. Tökéletes volt az ekg-m is. És igen, van szívzörejem, de nem súlyos, valószínűleg velem született. Azt mondta a dokinéni, hogy pici korban azért nem veszik észre, mert a babák olyan hangosan lélegeznek, hogy nem lehet elkülöníteni a zajokat.
Iskola előtt kell kontrollra mennünk.
Az allergia vizsgálatot, pedig az indokolta, hogy bármilyen tejterméket eszem, tele leszek kiütéssel. És hol máshol jött volna ki, ha nem Egerben, mikor elutaztunk az Ősökkel 3 napra pihizni kicsit. Először volt 1 kiütés az arcomon, azt hitték valami csípés. De mikor lementünk a hotel wellness részlegébe, akkor láttuk, hogy egyre több van a lábamon. Írány az ügyelet. Szuri, calcium, fenistil.... Azt mondták, valószínűleg ételallergia. :O(
2 hétig nem kaptam semmi tejeset, majd próba képp (mint aki még sosem evett) befaltam egy karaván snacket, és estére megint előjöttek a kiütések.
Szóval most allergia-teszt. Közben a doktornéni reméli, hogy megvizsgálnak pulmonológiailag is, hogy miért vagyok ennyit beteg.
Viszont a jó a rosszban, hogyha olyan ételt eszek, amiben főve vagy sülve van valamilyen tejtermék, akkor (eddig legalábbis) nem jönnek elő a fránya kiütések. Így reméljük, hogy egy enyhébb allergiával megússzuk.
És az orvosi dolgokon túl.
Nagy fiú vagyok bizony (102-103 cm, 16kg és 104-110-es ruhákat hordok). A szövegem még mindíg, és egyre inkább hihetelen.
És gőzerővel készülök a 4. szülinapomra!!!!
Továbbra is nagy-nagy Verdák-fun vagyok.
Pá: Alex
Kedden reggel korán keltünk, ami azért érintett rosszul, mert nem adtak a gonosz ősök inni. Ezt eléggé nehezményeztem.Majd elindultunk a kórházba.
A Madarász gyerekkórházban volt jelenésünk.
Megérkeztünk, majd pár perc múva egy kórterembe mentünk, ahol már volt 2 kisfiú és 1 kislány. utóbbival sokat beszélgettem (mutogattam neki a verdámat:O)) Karolinának hívták.
Átöltöztünk pizsibe és ágyfogság volt. Elég jól viseltem, persze tőlem zengett az osztály, mert nekem hangoskodnom kell mindíg és mindenhol.
1/2 10-kor kaptam egy kúpot, aminek nyugtató hatása volt. kicsit elpilledtem tőle, de valaki bekapcsolta a kórtermi tv-t a minimaxal, így jól elvoltunk 1/2 11-ig (kb), amikoris jött egy zöld köpenyes bácsi, fura "kalapban" és azt mondta mehetünk. Anya ölbevett és elindultunk valahová. Egy ajtó előtt azt mondta a bácsi, hogy innen ő visz. Én nem vitatkoztam. Puszi Apának és Anyának, és bementem a bácsival abba a fura helységbe. (később elmeséltem, hogy kaptam egy maszkot, amibe nagyokat sóhajtottam, és NEM SÍRTAM ÁM!!!)
Majd kb 25 perc múlva kivittek az ágyamba és Anya nem volt ott!
(Végig a műtő előtt álltam. Majd megláttam egy másik családot, aki a műtő mellett volt és tudtam,hogy előttünk voltak a műtéten. megkérdeztem hogy van a kisfiú, és mekkora a sebe, majd rögtön visszaléptem a műtő elé, és persze hogy abban a pillanatban vitték ki Alexet:O(()
Ahogy letettek az ágyamba én rögtön hasravágtam magam, ami egy pocakműtét után nem túl ajánlatos. A nővér (aki nagyon aranyos volt, de kb. 140cm) visszafordított.
Majd futott Anya (én még aludtam) és én újra hasrafordultam-volna, de Anya elkapott és itt kezdődtek a problémák. Óriási hisztibe csaptam,miszerint- fel akarok ülni, -inni akarok - haza akarom menni MOST! És miután kalimpáltam az infúziós kezemmel, azt is hozzá tettem, hogy ENGEDJETEK EL!!! Ez eltartott vagy 20 percig, mire hajlandó voltam kommunikálni egy 0,5 perces alvás után, és mikor rákérdeztek fáj-e akkor sírás közben bólintottam.
Ekkor jött egy másik néni, aki adott nekem fájdalomcsillapítót és 1-2 percen belül megnyugodtam. Innentől kezdve minimaxot néztem, és csak feküdtem, ahogy mondták. 1,5 óra elteltével feljebb ülhettem, és ihattam egy kortyot. Az idő repült (közben kacsába pisiltem 2*) megnézegettük az új világítós autómat, és a 2 új könyvemet. . 1/4 4-kor jött a doktorbácsi, és mivel sem hányingerem, sem lázam nem volt, azt mondta kapok útlevelet. Én persze nem értettem minek, de anya elkezdett örömködni, hogy megyünk haza. Még egy kis tv, és jött is a néni és kivette a kezemből azt a BIGYÓT. Hát fájt. És sírtam is. Felöltöztünk és 4-kor elindultunk haza.
Hazaértünk, lefeküdtem és akkor kaptam Nurofent, mert mondtam, hogy fáj De ezen kívül már egyszer sem kellett fájdalomcsillapító. Aludtam 2 órát, majd nagyon éhes lette, bevágtam 1 zacskó kekszet és kaptam csokifagyit is.
Éjszaka velem aludt apa, és egyszer keltem, de csak inni.
Tegnap (szerdán) délelőtt még meséztem és feküdtem, dedélután már elég nehézen viseltem, hogy mindíg feküdni kell. :O)
Ma pedig már JÁTSZHATOK!!!!!
Mindenkinek köszönöm a sok drukkot. Pénteken kapocsszedés, és onnantól enyém a világ!!!!
Pusszantás: Alex
Az elmúlt héten...
Hétfőn itthon voltunk, majd a boltba mentünk (ellenőrzés volt). Odajött Gizimama, majd Kikáztunk egy nagyot.
Kedden: Jött hozzánk Ricsi uncsitesóm és az anyukája (Timi) és így együtt mentünk a dédiékhez a naaaagy pancsiba. Nagyon jókat játszottunk, majd felvettük apát a dolgozójánál, és mind hazajöttünk hozzánk. Este sétáltunk egy nagyot (anyák és fiaik :O)) volt játszóterezés meg lógattuk kicsit a lábunkat a nem túl meleg Dunába a rakparton.
Szerda: Reggel vérvételre mentünk (nem mondom, hogy nem sírtam) De mire hazajöttünk a Ricsinek nagyon hányingere lett, így ők hazaindultak. Főztünk Anyával ebédet, szundi, és kettecskén mentünk vidámparkozni, ami nagyon szuper volt. Apával taliztunk a Mc-i-be,majd hazajöttünk. Szupi kis nap volt ez is.
Csütörtök: Reggel indultunk, majd 2 bankot is végigjártunk Anyával (lakásügyben, mellesleg már a végén járunk, 1-2 hét és költözünk), így csak 1 körül értünk a dédiékhez, de a medence így is szuper volt. Jött a Gizimama is. Egésznap ment a játék és pancsizás, majd 7 előtt megérkezett Apafej is és fürcsiztünk együtt is. ÉÉÉéééésss, ott aludtunk mi 3-an a Dédiéknél (Gizimama hazament).
Péntek: Anya reggel elvitte Apát dolgozni, majd gyógyszertárba és tescozni mentünk Anyával és Dédimamával. Utána persze megint pancsiiiiii. Ismét jött Gizimama, majd délután én mentem Gizimamáékhoz aludni. Az ősök meg megtámadták az Ikeát.
Szombat: Gizimamáéknál. Az Ősök még mindíg vásároltak, de délután csak befutottak és kaptam egy szupi gyerekhintaágyat. Mamával és Anyával auchanoztunk, amíg Apa és Tata a horgászbotjukat babrálták. Majd, (hogy mindenki tudja elmesélem) az én Szuperapukám nekiállt velem este 1/2 10-kor összerakni a hintaágyat, mert nélkülem nem lehetett. :O)
Vasárnap: Reggel indulás a csepeli Katalin horgásztóra. Ahol nagyot pecáztam az én saját bejáratú horgászbotommal.:O) 1 körül Anyával és Gizimamával hazamentünk (a pasik maradtak) És szunyáltunk egy nagyot, majd Anya elment értük.Hoztak nekem 1 törpeharcsát.
A neve: Villám McQueen lett (vajon miért ?:O))))
És most nem kicsit fáradtan megyek szunyálni.
Holnap 1-re megyünk az altatóorvoshoz, és kedden műtét.
Szorítsatoooooooooooook!!!!
Csók a család: ALEX
mostanában. Nem akarom indokolni (lustaság, ovi meló).
Elsőként 2 Alex-száj:
Vidéki rokonoknál voltam Marcsi mamáékkal. Megnéztük a csirkéket (szegény Pesti gyerek :D )
De a csirkék arrébb szaladtak.
Alex: - Miért mennek el?
Mama: - Mert nem ismernek téged.
Alex odaszaladt és közölte a csirkékkel: - Én Németh Alex Benjamin vagyok! :O))))
Mostmár ismernek visszajöhetnek :O)
(Azóta röhögünk a mi kis Forrest Gump-unkon
Még egy:
Alexnek 2 hete jött ki a lágyéksérve, 28-n műtik. A héten megyünk a laborokra és próbáltam felkészíteni rá.
Jót nevetett, hogy majd üvegbe kell pisilnie. De a vérvétel....
Én: És akkor majd vért vesznek a kezedből, és én ott leszek veled.
Alex: Elvágják a kezemet?
Én: Nem tűvel veszik. vettek már tőled is vért, meg Apától, meg Anyától is.
Alex: De a tű az nagyon szúr, fájni fog!
Én: Nem fog fájni, a nagyfiúknak nem fáj!
Alex: Az ilyen 100 centis nagy fiúknak (mint ő ) FÁJ, csak az ilyen felnőtteknek (ránk mutat) nem fáj, mint amekkorák ti vagytok! :lol: :lol: :lol:
erre nem nagyon tudtunk érvelni a röhögéstől.
És nagyon sok minden történt velünk újév óta.
Az ovit nagyon szeretem (most szünet van).
Férjhez adtuk Mimit :O))) Én vittem a gyűrűket (képek később). (És az estét Enikőt táncoltatva töltöttem:O)
Most jöttünk haza a Tánctáborból, ahol jól becsajoztam (Noémi)
ÉÉÉs 1-2 héten belül költözünk. Lesz új, még nagyobb szobám.
Az ősöket továbbra is nyúzom a kistesóért, állítólag rajta vannak az ügyön. Csak nem értem, hogy miért tart ez ilyen soká, így már intézkedtem. Szóltam Marcsi mamának, hogy vegyen nekem egy fiú kistesót. Remélem ő hatékonyabb lesz, mint Apa és Anya.
2 hete épp az Ikea-t róttuk, mikor Anya elvitt pisilni, és észre vette, hogy a kukacom mellett bal oldalon van egy nagy dudor. Irány a Heim Pál. Ott közölték, hogy sérvem van, de nem sos, majd menjünk el a háziorvoshoz. A háziorvos a Madarászba írányított minket, és itt kaptunk műtét időpontot Júl. 28-án reggel 8-ra. Azt mondták, hogy reggel bemegyünk , megműtik a pocakomat és délután már jöhetünk is haza. 10 nap pihi (ez lesz a leghúzósabb) és el is felejtem az egészet.
Szóval nem unatkozunk.
És a végén elmesélem nektek, hogyan is szoktam én hízelegni Anyának.
Anya azt szereti, hogy Anya, annak ellenére, hogy nagyon szerette volna, ha Maminak hívom, de a család anyázta őt nekem, így bennem is ez maradt. Viszont az Anyutól azt mondja feláll a szőr a hátán :O)
Alex: Anyu figyelj!
Anya: Nem vagyok Anyu.
Alex: Akkor mi vagy?
-Anya!
-És még?
-Mami O)
És innentől kezdve a legnagyobb hiszti közepén is képes vagyok megállni, ha bevillan, és édesen azt mondani MAMI! És persze ha akarok valamit De Anya nem engedi, akkor általában megpróbálkozom Maminál is :O)))))
Szóval nem vagyok egy elveszett gyerek.
Szorítsatok a műtét miatt.
Pusszancs
Szilveszter alkalmából nem kívánok egyebet,
Csendes lépteid kísérje szeretet!
Költözzön szívedbe béke,
Lelkedbe nyugalom,
Légy boldog a következő 365 napon!
Boldog újévet kívánunk: Alex, Attila & Gaby
történt velem az utolsó bejegyzés óta.
Először is voltam fényképésznél:
November 3-án eljött a nagy nap. Bizony, OVIS LETTEM!!!
Első héten 1/2 9 -től 1/2 12-ig voltam oviban, tehát nem ebédeltem még ott. Ezt én eléggé fájlaltam is, mindennap mondtam Ayának, hogy de én még nem ebédeltem. A beszokás annyi volt, hogy első nap Aya kint ült a folyóson 2 órát, majd az Óvónéni elküldte őt haza. Második nap is többször megjelent az Oviban, de mindíg elküldték. Apa kedden elutazott Visegrádra és pénteken ment érte Aya. Addig édeskettesben voltunk, ami szupin telt.
És pénteken együtt jöttek értem az Oviba.
Ez a péntek volt November 7-e az én 3. szülinapom!!!!
Ebédeltünk a Westendben, és utána megnéztük a MADAGASKAR 2-t.
Nálunk a november mindíg szülinapi dömping. Nov 1-én van Gizimama szülinapja. 7-e ugye az Én napom. 9-én Marcsimamát ünnepeljük, és 10-én a Tatának van szülinapja.
Idén úgy döntöttek az Ősök, hogy tartsuk egybe a jeles napokat, és 7-én este elmentünk ide.
És mind a 4-en kaptunk fincsi tortát is:
Szombaton Marcsimamánál és Papánál aludtam. Ott is kaptam tortát:
És vasárnap 14:00-tól indult az őrületes szülinapi bulim itt.
Itt ilyen tortát kaptam ( Kívül-belül TUDOLI (túró rudi)):
Így örültem neki:
Nagyon szupi volt. A részvételt pedig köszönöm: Nainak és Gergőnek, Rékának és Szandrának, Ricsiéknek, Miminek és Jojinak, Keresztpapiéknak, Krisztinek. És az ajándékokat is köszönöm szépen.
Képzeljétek még Micimackó is eljött:
Volt arcfestés is:
És volt köszöntő sorfal is :O)
Hétfőn pedig folytatódott az Ovi. Mondhatnám, hogy úgy ment minden, mint előtte, de nem. Mivel elkezdtem köhögni, így Aya 2 napos kényszerpihenőre ítélt itthon, így csak szerdán folytattam a nagy kalandot, ééééééééés már ott is ebédeltem. Persze ebédelés után azt mondtam minden nap, hogy de én még nem aludtam. Sőt első ebédem után hazajönni se nagyon akartam. Mikor jött értem Aya és Mimi már ott ültem egy ágyikó szélén, hogy én aludni fogok. Aztán megesett rajtuk a szívem, és hazajöttem velük.
Múlthét hétvégén Apadédiéknél voltunk, majd szombat este itt aludt Ricsi, vasárnap pedig felavattuk a szülinapi korimat. Háááát, még van mit tanulnom.
Múlthéten eljött az ovis ott alvás ideje is. Pontosan keddtől. Aya odajött (állítólag, én nem láttam) alvásidőre, és kint várt. Mikor már egy órája ücsörgött kint, akkor kisétált a Bea néni, hogy jaj, ne haragudjon, elfelejtett szólni, de én már régen alszom. Szóval így zajlott a rettegéses ottalvásom( mi nem rettegtünk, csak több gyerkőcnél itt tört/törik el a mécses az addig sikeres beszokás után)
Szerdán Ayadédike nagyot esett, így Apa sietett haza a dolgozójából, hogy velem legyen, amíg Aya és Gizimama futnak az ügyeletre a Dédiék után. Szegény DédiMamának kiment a válla, eltört a csontja és szakadtak a szalagok is szépen. Műteni már nem hajlandóak az orvosok, most várunk , hogy mi lesz.
Pénteken nem mentem oviba, hogy meglátogassuk Dédiéket. Mentünk Gizimamáért a dolgozójába. Mikor indulni akartunk, az autónk nem volt hajlandó elindulni. Apa hívta a SUZUKI-mestert. Jött is a trailer. Bácsi autót bebikáz, majd el, de dédiék program úszott. Aya kidobott minket Gizimamáékhoz, mert én ott alszom. Az elhatározás erős volt. Aya elment, minden oké volt. MAjd vacsi és fürdés után előálltam a farbával: HAZA SZERETNÉK MENNI!!! Meggyőzhetetlen voltam ez ügyben, így 1/2 9-re értek oda értem az Ősök. Mikor faggatni próbáltak az iszkolás okáról, lazán közöltem, hogy nem mondom meg miért.
Azért reméli Apa és Aya, hogy nem sűrűn kell majd értem rohangálni.
Szombaton Dédiéknél voltunk, és megjött a hó is.
Vasárnap itthon voltunk, játszottunk sokat. Köhögésem már 2 hete makacsul tartja magát, Vasárnapra megjött az orrfolyás is. HURRÁ.
Úgyhogy sajnos a héten az Ovi tiltólistás.
Itt tartunk most.
Igyekeztem kimerítő beszámolót tartani nektek.
Puszi: ALEX
Jól vagyunk, és minden szuper.
Ezerrel várjuk a nagy ovikezdést (November).
Viszont több, mint 2 hete nőtt egy árpa a szememre. Nem mondom, hogy ez szuper dolog lenne. Bár én már megszoktam, az Ősök (főleg Aya és a Mamák) aggályoskodnak rajta folyton. Már 2X is voltunk szemészeten emiatt, de még egy helyen sem tudták megoldani a problémát, sőt mindkét dokinéni baromi lelkesen írta fel ugyanazt a krémet. Persze csak itthon vettük észre (miután a másodikat is kiváltottuk), hogy HURRÁ! most már duplán is megvan. De ettől a szemem még nem lett jobb! Holnap megyünk megint a Heim Pálba, mivel az utóbbi dokinéni olyan árpává minősítette a bibimet, ami nem fog pattanásra emlékeztető bigyóvá válni, ezért az enyém csak azért is olyanná vált. Iszonyú nagy sárga középpel. Szóval mostmár nagyon reméli Aya, hogy pontot tesznek a dolog (a szemem) végére.
Mivel nagyfiú vagyok, mivel Aya már nagyon rühelte, és mivel nem kéne ilyet oviba vinni.... MÁR TÖBB, MINT MÁSFÉL HETE CUMI MENTESEN LÉTEZEM!!!!!
Nem mondom, hogy könnyű volt, sőt, inkább nehéz, de megcsináltam/tuk. Néha bepróbálkozom, de mivel hiába, így elfogadom, hogy nálunk már csak egy valaki cumizhat majd, a kistesó.
És akkor itt is a következő téma. 1-2 hete sűrűn emlegetem a "kistesót, kisbabát, aki majd jön hozzánk"! (NEM, AYA NEM TERHES). Bizonyos játékaimat, és a szerintem kinőtt ruháimat is nagylelkűen felajánlásra bocsátottam már, " Majd a kistesónak jó lesz" felkiáltással. Már azt is mondtam, hogy Tamkának, vagy Milánnak fogják hívni.
Gizimama pedig jó alany az ilyesmihez. Közölte Ayával, hogy kistesó már kiválasztott minket, és velem üzent, hogy jönni szeretne, és a nevét is megsúgta nekem. Az ősök egyenlőre hitetlenek, de tudom,hogy előbb-utóbb igazam lesz. Nekem kell egy kistesó, hogy legyen kit nyúzni. :O)
Költözni is készülünk, le az albérlettel. Bár nem tudom mi bajuk, én szeretem a szobámat. Bár ezzel kapcsolatban valami márciust emlegetnek. Én nem tudom az mikor van, csak azt, hogy Novemberben 3 éves leszek és megyek az Oviba.
Ezeken kívül élem a majd 3 évesek izgi életét. A szövegemmel mindenkit leveszek a lábáról.
Egy kis ízelítő:
- Majd beszélünk. Ezt mindenkinek mondanom kell, aki tőlünk távozik. Ha nem, akkor annak nagyon-nagyon-nagy hiszti a vége.
- Vezetékes telefonunkat csak én vehetem fel. Tegnap hívott Gizimama. Én felvettem és mondtam neki - HÍVJÁL KÉSŐBB! És letettem a telefont!
A Zöld ág oviba fogok járni, ott a Süni csoport tagja leszek és hajó lesz a jelem. Ezt Aya szereti sűrűn elmondatni velem. A múltkor már untam is a kérdezősködést, és a Süni csoport elmondása után értetlen ábrázattal közöltem is vele: -Ezt már megbeszéltük!"
"Szeretek" megsértődni. Ilyenkor bevonulok a szobámba és jól becsapom az ajtót!
Pár fotó:
Mimivel GETTENYE GUTTIKAÉKAT gyártjuk éppen:
A kész művek:
Így kezdődött az árpa:
Esti mese Apával:
Magyar vagyok, vagy mi a Szösz:
Pá: Alex
Tudom, régen írtam, és akkor sem magamról, de most igyekszem bepótolni.
Összefoglalom nektek a nyarat, ami elég mozgalmas volt. Nem ígérek időrendet.
Mint már írtam voltunk Sümegen az ősökkel és Mamával-Papával. Már írtam, de fotókat most hoztam:
A várban:
Vizivagány vagyok:
Itt laktunk várnézetből:
Voltunk Siófokon Ricsiékkel. Ők ott nyaraltak, mi pedig leruccantunk utánuk 1 napra.
Itt épp telefonbetyárkodunk:
Aya és Apa jártak Egerszalókon itt . És úgy gondolták, hogy megmutatják nekem is Egert, így a következő hétvégén hirtelen ötlettől vezérelve lementünk.
Reggel indulás előtt levágtam egy-két hisztit. Apa odafelé a kocsiban ,mondta Ayának, hogy milyen kár, hogy nem jöttem velük, mert hisztiztem, de biztos jól elleszek otthon egyedül a hétvégén. Ebbe a témába jól bele is merültek, én meg csak hallgattam. Mikor meguntam, közöltem velük:
- Már befejeztem, mehetek Egérbe!
Hát volt röhögés.
Megnéztük a várat, a pénzverdéba csináltam pénzt. Aztán elfoglaltuk a szállást, ami nagyon szuper volt, mindenkinek csak ajánlani tudjuk. Itt laktunk.
Ezután elmentünk az egerszalóki Termál fürdőbe. Az ősök már jártak itt előző héten, és nem csalódtam, tényleg szuper hely.
A hotelben gondoltak rám is, kicsi tető, kicsi gyerekeknek :O)
Vacsorázunk:
Este pedig kidőltem:
Voltunk Varsányban is Mimi szülinapot ünnepelni, ahol önkényesen elfoglaltam az egyik tortát magamnak (bár nem ettem belőle, de ezt másnak sem nagyon engedtem):
Na kitalálja ki hány éves lett Mimi?
És ugye voltunk tánctáborozni is, de ezt már említettem.
Ennyit a kiruccanásokról.
Sokszor aludtam Mamánál és Papánál is a nyáron.
Velük voltam hajókázni a Margitszigetre, mesehajózni, Cirkuszban és sokat-sokat játszóterezni.
Mimiék Mallorcán voltak nyaralni, én pedig Ayával lelkesen vártam őket a reptéren, mikor hazajöttek.
Sokat voltunk a Dédiéknél is kertezni, meg pancsizni a nagy medencében. És strandolni is voltunk a csajokkal.
Többször voltunk moziban is. Láttam: Kis Vukot, Hortont, Kung-fu Pandát és 2X a Wall-E-t.
Teljesen jól birom a mozit. És szeretem is.
Aya volt élete első szülőijén is, mivel NOVEMBERBEN OVIS LESZEK. Én már nagyon számolom a napokat, hogy mikor mehetek végre oviba.
A Süni csoport lelkes tagja leszek, és HAJÓ lesz a jelem. Viszon addig még vár rám egy PREVENAR oltás, amitől Aya előre retteg, mert gyakori mellékhatásként szerepel a papírján a 39 fok feletti láz. És mint tudjátok, ami kijöhet, az nekem eddig ki is jött. Sőt, minden oltás után beteg lettem. Szóval szorítsatok, hogy most ne jöjjön be a szokásos.
És fejlődök is. A szövegem továbbra is utolérhetetlen. Leírok nektek párat:
Bújócskáztunk: Apa, Aya, Mimi, Joji (Zoli). Mindíg bújkáltak előlem. Ha kettőt megtaláltam, ahogy arrébb mentem, tuti újra elbújtak. Úgy éreztem ennek sose lesz vége. Aztán Joji mindíg fura hangokat adott ki, hogy nyomra vezessen, merre találom Őt. Egyszer csak közöltem vele:
- De unalmas vagy.
És ekkor hirtelen 4 nyerítő röhögést hallottam a lakás különböző pontjairól.
A következő beszólással szintén Jojit jutalmaztam. Mimi szülinapján folyton engem húztak, szekáltak. Egy ideig tűrtem, majd közöltem Jojival:
-De szemét vagy!
Táncoltam. Ilyenkor általában sokat forgok. Megszédültem és beütöttem a fejem a tv-állvány sarka. Apa szerencsére időben elkapott (ha nem talán be is törik a fejem), így csak a bőr sérült meg a fejemen. De eléggé vérzett. Erre én:
- Folyik fejem, Aya folyik fejem. :O) - Megijedtem, az tuti.
08.31-én volt Ricsi uncsitesóm 4 éves. Enneki örömére elmentünk felköszönteni Őt. Ott született az ötlet, hogy következő hétvégén nálunk alszik. Így is lett. Szupi kis hétvége volt. Bár az Ősök szerint nagyon sokat hisztiztem, szombaton, dehát fáradt voltam, na. Voltunk WALL-E-t nézni az Arénában, vasárnap pedig kihasználva a jóidőt, strandolni voltunk a Dagályon. Ide már jöttek velünk a Ricsi szülei is.
Már egy hete cumi nélkül alszom délután. Muszály leszoknom, mert az oviba nem viszek cumit, az tuti. Hát csak nem hagyom, hogy kinevessenek a csajok! Teljesen szobatiszta vagyok, úgyhogy itt lehetne már az ovi-idő, nagyon várom.
Továbbra is csajozok rendületlenül, imádom a gyerekeket, és nagy játszótér-fun vagyok.
Még egy tegnapi fotó rólam:
Jók legyetek, igyekszem előbb jelentkezni, mint most. De az oviról biztos fogok írni nektek.
Pá: ALEX
Legalábbis egyenlőre, mivel megszületett a negyedik baba is
2008. Július 18-án
KYRA SOPHIE OSZLAI
4060gr-al .
Közben voltunk itt: tabor08.freeblog.hu
Siófokoztunk is.
Röviden ennyi, képek később.