Sziasztok!

Jól vagyunk. Aprócska szépen növöget a pocakban, holnap félidősek vagyunk, repül az idő. A kis komisz nekünk nem, de Miminek persze megmutatta, mi lapul a lábikók között. Lehet tippelni.... Igen nyertetek! Megint kisfiút hoz nekünk a gólya. Németh Noel az eddigi állás szerint. Neki is lesz második neve, de ez még vita tárgyát képezi. Alex mindenáron Noel Dánielt szeretne (megrögzötten Dani mániás), sőt ha rajta múlna Noel sem lenne, csak Dani. Én pedig Noel Krisztofer párti vagyok, de valószínűleg engedni fogunk a nyomásnak. Na persze a Noel marad.

És ezzel kapcsolatban rögtön itt egy Alex-száj is:

- Ti választottátok az én nevemet, most én jövök :D

Alexet is beírattuk a suliba, hihetetlen, hogy szeptembertől az iskolapadot koptatja.

Május 30-án lesz  a nagy nap: ballag a Gézengúz óvóda nagycsoportja... már a gondolat is....hüpphüpp

Az anyáknapja külső szemlélőként nem volt nagy kunszt az oviban, de a versikéjét végig hallgatva, potyogtak a könnyeim. (az óvónő meg sírt velem :D )

Tarjan Iza: A mindentudo

Igyekszem Noel portrét feltenni a napokban.

Anya

A 12. hetes UH után kellett volna, hogy le vegyék a vért a klinikán. De délre mentem UH-ra, és utána azt mondták a laborban, hogy jöjjek vissza a 4 napos ünnep után. Hétfőn remekül el is felejtettem, így kedd reggel mentünk Mimivel a szúrásra.
Levették a vért, elmondtak mindent, majd úgy zárta a hölgy a monológot, hogy kapok majd 1 sms-t, kb. 10 nap múlva lesz eredmény és 2 hét múlva lesz a dokimnál a lelet.

Na ehhez képest jött az sms csütörtökön délután. Furcsáltam, de alig vártam, hogy hazaérjek. És már ott is volt az eredmény!

És most örülünk!

Régóta terveztük pocakbabát (mint azt ti is tudjátok).

De jogos a kérdés: Akkor miért vártunk eddig?

Mikor Alex született, nem voltunk házasok (ami számunkra lényegtelen volt) és albérletben laktunk (ami annyira nem volt lényegtelen, de jó volt úgy).

2005.11.07-én megszületett a mi kis csodánk. Akkor még úgy gondoltuk, hogy jó kis magyar szokás szerint mire 3 éves lesz, újra bővül a család. De nem így lett. Bizonytalanok voltunk, főként apafej gondolta úgy, hogy albérletbe ne sokasodjunk tovább, majd egy olyan lakásban, ahol a mi nevünk szerepel az "ajtón"!

Aztán 2007.06.16-án meg volt életünk következő nagy állomása, összeházasodtunk. Igen, ez volt Apafej 25. szülinapja.

És 2009. Augusztusában eljött az a pillanat is, mikor beköltözhettünk a már említett lakásba is. (Persze a mi nevünk áll kint, de még 22 évig ott szerepel a bank is :D )

És telt múlt az idő. És egyre inkább igazuk lett azoknak, akik azt mondják, minél nagyobb az első szülött, annál nehezebben szánja rá magát az ember az éjszakázásra, a peluscserére.... De vágytunk rá, az biztos.

De nekünk nincs becsúszott baba, nekünk "keményen" meg kell küzdenünk, ha babát szeretnénk. (Alexre 2 évet vártunk). És 2010.12.17-én megjött, majd januárban már nem. De lett cserébe 2 csíkos tesztünk. Nagyon örültünk, de tele voltam félelemmel, mert dec-ben sokat volt beteg a család, sok gyógyszert szedtem. Reménykedtünk, de sajnos hiába. És itt ezt a történetet le is zárnám azzal, hogy 2011.02.28-án egy missed ab vetett véget az egésznek. Nem lett a babánknak szívhangja. :(

Lelkileg nagyon megviselt a dolog és rettegtem, hogy újra előfordulhat. Így majd egy év lelki gyógyulgatás után újra rászántuk magunkat a próbálkozásra.

És a sors. Az utolsó mensim időpontja 2011.12.17. (igen, pont egy évvel a múltkori után). És az első 2 csíkosunk 2012.01.21. lett. Vigyor és félelem. Ez jellemezte a következő időszakot. Nem akartam korán dokihoz menni, de 3 nappal később a rendelőben ültem, mert picit barnáztam.  A doki nem látott még semmit, de kaptam Utrogestant, (3X2) ami progesteron pótlás, és segíti a tapadást.

Egy héttel később a klinikán már volt szikhólyag, 10mm-es petezsák, és 4 hetesre írták.
Majd 2 hét múlva már ott volt aprócska a maga 11mm-es ülőmagasságával, És dobogott a szive :D Ekkor 7+3 hét szerepelt a papíron.

És én, az örök nyughatatlan, nem voltam nyugodt. 9.héten elmentünk egy magán UH-ra. Ott már végre hallhattuk is a patadobogást :D

A következő vizsgálat a 12.heti genetikai UH volt 03.14-én. CRL:49mm, BPD:18mm, FL:6mm. A legfontosabb ezek mellett, hogy a nyaki redő 1,1mm, ami normál érték a lelet szerint. (Ezzel a szűréssel a korai down-kór szűréssel lettünk túl) Öröm, boldogság :D

És másnap jött a krach! Elkezdtem vérezni. Nem volt vészes. Látszott pisiléskor, meg törléskor, de nagyon ijesztő volt. Írány a klinika. UH! Minden oké, nem tudják mitől lehet (ekkor már múlóban volt) CRL:53mm. Összedugták a fejüket a dokik és arra jutottak, menjek csak haza és pihenjek ott.

Hazajöttünk, és fél óra múlva nyoma sem volt az egésznek.

A lelet szerint egy hét múlva UH kontroll. De gondolom sejtitek. Tiszta para voltam. A 4 napos aggódást ott ért véget, hogy hétfő este ismét UH. És most happy minden. Jól van a kettesszámú örökmozgónk is. CRL: 60mm és persze itt a videó, ami a legfőbb bizonyíték.

Szerdán volt még egy doki látogatás, kontroll a múltkoriak miatt. Minden oké, CRL: 66,8mm

Gabi

Íme pocakbaba a 13. héten

http://www.youtube.com/watch?v=JxOisY8cYcg&feature=youtu.be

Sziasztok!

Nagy volt a csend, mert vártuk a tegnapi vizsgálat eredményeit, de mivel minden oké... (köszi szerencse keresztmamim)

KÖZHÍRRÉ TÉTETIK, HOGY SZEPT VÉGÉN KISTESÓ ÉRKEZIK!!!!

9 hetes videót tudunk mutatni most csak:

http://www.youtube.com/watch?v=g53lawZdpK0

De tegnap már teljesen babaforma volt! Sőt mi több, 2 lábbal ugrált a pocakban :D (szottézott :D )

CRL:49mm BPD:18mm FL:6mm

Tarkőredő 1,1mm (normál érték)

Én nagyon várom a babát, leginkább azt, hogy elmondhassam mindenkinek :D

Én árulhattam el a mamáknak és a dédiéknek is. És hogy hogyan???

"Amúgy gyerekünk lesz!" :D

Szeretném, hogy fiú legyen, de már nyilatkoztam úgy is, hogy megtartjuk, ha lány lesz akkor is.

Hamarosan jön anya és elmeséli az eddigieket pocakbabával kapcsolatban.

Pusz: Alex

Lassan 1,5 éve nem írtam.

Ennyi idő alatt nagyon megnőttem, sokat okosodtam, de vannak dolgok, amik nem változnak.

Ugyanolyan eleven kiskrapek vagyok még mindig, ugyanolyan csibészes vigyorral veszek le mindenkit a lábáról még mindig.

És elmúlt a 6. szülinapom is.

Iskola előkészítőbe járok, és szeptembertől iskolás is leszek.Igazából várom, mert akkor még nagyobb leszek, de nem törtem volna össze akkor sem, ha még maradnom kellett volna az oviban. De az óvónénik, a fejlesztő pedagógus és a logopédus arra jutottak, hogy írány a suli :D

Még egy fogam sem esett ki, pedig NAGYON várom már. Anyával mindennap átnézetném, hogy nézze meg mozog-e már valamelyik :D

Még mindig 20-21 kg között vagyok, a magasságom pedig 117cm. Viszont a tappancsom nem túl kicsi, jelenleg 29-30-as cipőket taposok.

És persze nem csak én növök.Az unoka tesóm, akiről még nem írtam nektek, Kiara december 11-én volt 1 éves, és Zita-baby már a 1,5 et tapossa. Nagy gézengúzok vagyunk mi ketten :D

Puszi: Alex

Eljött ez a nap is nov. 7-én végre valahára. Már nagyon vártam, hisz a legtöbb barátom már rég betöltötte az ötöt!

A nap a szokásos mederben zajlott. Reggelre lufihalom töltötte be a szobámat! :O)

Ebédre a dédiékhez mentünk, ahová szintén eljöttek Mimiék.

Majd irány a játszóház, itt beszéljenek helyettem a képek!

Szülinapos:

Az Indiana Jones-os tortám:

Vonatozás:

Nagy kedvenc volt idén is a léghoki:

Alexebb 5 éves:

Hol vagyunk?

Természetesn itt:

Mindenkinek, vagyis:Beniéknek, Leviéknek, Csongiéknak, Ádáméknak, Ricsiéknek, Annáéknak, Keresztpapinak, Nagynéniéknek, Reniéknek, és Mimiéknek (külön köszönet Tita-babának, hogy ilyen jól bírta a kiképzést!)

köszönjük szépen a részvételt, és a csudiklassz ajeszokat!!!!

Csók: Alex

Rég jelentkeztem. Nem akarok belecsapni a lecsóba, így próbálok egy kis időrendet tartani az azóta történtekben!

Elsőként tartozom egy ilyen című bejegyzéssel!

Tehát életem első "csaja" Kincső volt. Ő a Gizimama szomszédjában lakik, és 9 éves már. Régóta és sokáig tartó rajongással voltam iránta. Ő játszott velem mindíg. Így mikor nyaralni mentünk(lásd előző bejegyzés) természetes volt, hogy ajándékkal térek vissza. Így vettem is a saját zsebpénzemből 1 ezüst-fülbevalót Kincsőnek már az első napon. (végül nagylelkűen anyának adtam :O))

De közben megismertem Annát! Ő korban jobban illik hozzám, bár ahhoz ragaszkodom, hogy csakis tőlem idősebb csajok jönnek be. Anna 6 éves most.

A 8  nap alatt lehetetlen volt minket szétválasztani. Ő megígérte, hogy majd etet, ha nagyok leszünk, én utána vittem a papucsát. A buszon elbújtunk puszilkodni. Majd eldöntöttük, hogy mi tulajdonképpen nászúton vagyunk Tunéziában.

És a helyzet azóta is töretlen és változatlan. A fóti búcsúban gyűrűt is vettem Annának. Legutóbb pedig Hajdúszoboszlón töltöttünk együtt 3 napot családosan (de erről majd később).

Kb. 1 hónapja el kezdett aggasztani a köztünk lévő, nem is annyira a korban, hanem a magasságunkban való lemaradásom. De az ősök nyugtatnak, hogy ha nagyok leszünk senkit sem fog érdekelni a köztünk lévő 1 év különbség, és még van időm megnőni, bár ehhez fel kell adnom a fényevő meggyőződésemet.

Azt is megtudtam, hogy anya is 1,5 évvel idősebb apánál.. És akkor elkezdtem kérdezgetni őket, hogy nem okozott-e gondot nekik ez, mikor én megszülettem.

De a gonoszak kinevettek, majd próbáltak meggyőzni, hogy ez nem számít. Meg kell mondanom, hogy nem nyugtattak meg eléggé, de a témát ejtettem egy időre.

Jelenleg itt tartunk. Persze vannak rajongóim is, mind idősebb csajok, felnőttek, de nekem továbbra is Anna a minden, Ő a szerelmem!

Indulás haza.

8-ra jött értünk a transzfer, előtte reggeli.

Késtünk kb. 1,5 órát, de épségben hazaértünk.

Az ellátást leszámítva (ami all inclusive volt) bármikor szívesen visszamennénk!

Reggeli

Közös Miami Centerezés.

Így nézett ki Alex a baleset utáni napon:

Medencézés-napozás

medencézés, fotózkodás a parton.

Átöltözés vacsihoz, fotózkodás a kertben.

Vacsora az olasz étterembe. Felejthető.

Esti show, alvás.

Alexebb v2.0 ©2006—2008, design by ©sepp